Fejvadászat a válság jegyében

Nem titok, a jelen gazdasági helyzet meglehetősen érzékenyen érinti a különböző, munkaerőtoborzással foglalkozó cégeket. Hogy miért, nem nehéz kitalálni: instabil gazdasági helyzetben még azok a vállalkozások sem vállalnak fel újabb kötelezettségeket, akiket egyébként nem érint annyira komolyan a turbulens környezet. Mégis, ilyenkor sokkal nagyobb a figyelem a költségeken, tehát a létszámstop az egyik legegyszerűbb, kézenfekvő megoldás, még a kivárásos taktikát alkalmazó cégeknél is.

Toborzó-és fejvadász cégek

A legnyilvánvalóbb következménye ennek a nyitott pozíciók számának csökkenése, amely sok, főleg sikerdíj alapon dolgozó céget érint. Munkaerőtoborzás kapcsán általánosságban egy alacsony belépési korláttal rendelkező piacról beszélünk, ahol egy iroda, néhány számítógép és némi kapcsolatrendszer is elég egy új vállalkozás beindításához. Tulajdonképpen a vezetőn múlik, hogy hosszú távon képes-e fennmaradni a cég egy éles versenyben, ahol szinte naponta új "fejvadász" üti fel a fejét. Jelen válság következménye is piaci tisztulás lesz: a hosszútávon gondolkodó, alkalmazkodó cégek fogják túlélni, és megerősíteni saját pozíciójukat.
Az állások számának csökkenése leginkább a tömegtoborzással, munkaerőkölcsönzéssel foglalkozó vállalkozásokat érinti legsúlyosabban, hiszen ún. "executive search", azaz a szó eredeti értelmében vett fejvadász céget egyébként is csak akkor bíz meg az ügyfél, ha különösen nehéz, nagy diszkréciót igénylő keresésről van szó.

Minőségi csere

Sokat hallani, olvasni az ún. minőségi cseréről is, amikoris a meglévő munkaerőt cserélik le kompetensebb munkaerőre. Valóban létezik ez a jelenség, de véleményem szerint korlátozott mértékben, és semmiképpen sem általánosságban, inkább csak néhány területen. Az inkompetens munkaerő miatt nem vártak eddig sem, a mostani helyzetben pedig meglehetősen ritka az, hogy a legjobb munkaerőt küldjék el elsőnek. Kiemelném, itt közép-felsővezetői szintekről beszélünk. Ha egy cég valóban úgy gondolkodik, hogy a "nem annyira jó" munkavállalókat most cseréli le egy "jobbra", meglehetős rizikót vállal, hiszen egy némileg bevált munkaerőt cserél le olyanra, akinek esetleg hónapok kellenek ahhoz, hogy pontosan átlássa a cég folyamatait. Arról nem is beszélve, hogy mennyire morálromboló lehet egy ilyen húzás a meglévő kollégák körében, tehát egy ilyen lépés mindenképpen jól megfontolandó, de adott esetben nagyon hasznos is lehet.

Munkaerőpiaci trendek

A munkaerőpiacon ellentétes tendenciákat látok érvényesülni: sokan kényszerültek új állás után nézni, és közöttük van jónéhány kiváló szakember, de ugyanakkor a stabil pozícióban lévők (már ha manapság létezik ilyen) sokkal inkább kimozdíthatatlanabbak állásaikból, mint eddig. Ugyanúgy, mint a munkaadók, ők is várakozó állásponton vannak, nem ez a legjobb időpont, hogy karrierjükben megtegyék a következő lépést. Túl sok a kockázat: kitehetik őket próbaidő alatt, mégiscsak bedőlhet a cég vagy a pozíció, avagy nem válik be az új csapat, és persze sokaknak ott van a másfélszeresére növekedett devizaalapú lakáshitelük terhe is. Egy új állás amúgy is együtt jár a beilleszkedés stresszével, emellett pedig a munkaadók sem tudják most a legversenyképesebb ajánlataikat előtárni, és azzal kecsegtetni a kívánt szakembert. Igaz azonban az is, hogy ha valaki bizonytalannak érzi a helyzetét, inkább aktívan elkezd állást keresni, mintsem hogy megvárja pozíciójának megszűnését, és képes akár némileg rosszabb feltételekkel elvállalni valami mást, ami biztosabbnak tűnik.

Önbeteljesítő jóslat és pszichológiai hatás

Egyelőre még gazdasági-pénzügyi szakemberek sem jósolnak biztosat a válság kimenetelével kapcsolatban. Sokuktól hallom azonban, hogy jelen helyzetben is tökéletesen működik az önbeteljesítő jóslat mechanizmusa, azaz a gazdasági szereplők felkészülnek egy általuk előrevetített, várt piaci helyzetre, és ennek megfelelően viselkednek, amely maga után vonja a velük kapcsolatban álló vállalkozások kényszerintézkedéseit is. Ebben a folyamatban jelentős szerepe van a médiának is, gondoljunk csak arra, hogy egy gazdasági pánik milyen mértékű összeomláshoz vezetne. Ennek hatásait jól mutatja az a példa, hogy jónéhány munkaadó "válság" címén építi le munkatársait, hiszen tudja, hogy a mostani körülmények között maradék két embere is el fogja végezni három munkáját.

Jövő

Véleményem szerint a gazdasági helyzet stabilizálódásával visszalendül az inga, és újból szükség lesz új munkaerőre, ám hogy ez mikor, és milyen szerkezeti változások után fog megvalósulni, még meglehetősen bizonytalan. Minden téren azok a vállalkozások fogják túlélni, amelyek valóban értéket képviselnek és adnak hozzá egy folyamathoz, valamint rendelkeznek megfelelő stratégiával és tartalékokkal.

Tükröm, tükröm mondd meg nékem...

Update 2009.03.20. - Népszabadság

Nol.hu
-------

És még mindig a tanulmány, illetve annak utóélete a téma.

A múltheti sajtótájékoztatót követően több online média, illetve nyomtatott orgánum internetes kiadása is foglalkozott a témával. A teljesség igénye nélkül:

BTL.hu Figyelő Gazdasági Rádió HVG Inforádió Kreatív online MTV Híradó.hu Német-Magyar Kereskedelmi Kamara Piac&Profit Origó Menedzsment Fórum Világgazdaság

De a magyar sajtóanyag eljutott egy erdélyi laphoz is: Kronika.ro

Érdekes megfigyelni, ki hogyan tálalta, ki mit emelt ki, ki milyen címet adott.

"Nem bírják a kritikát, de már ismerik a dörgést a magyar főnökök" - írja az Origó, "Nagy zakót kaptak a magyar vállalatvezetők" - mondja a Kreatív, "Utolsó előttiek: nagy a bürokrácia és a szervezetlenség a magyar cégeknél" - szól az Inforádió, "A nők jobb vezetők" - mondja a Krónika. Nekem mégis a Gazdasági Rádió szalagcíme tetszett a legjobban: "Külföldiek tartanak tükröt nekünk".

Valóban, ez egy tükör. Mint a legtöbb tükörkép, ez sem tökéletes minőségű, de ha nem tetszik a kép, nem biztos, hogy a tükröt kell összetörni... Miért mondom ezt? Nos tudom, hogy az online fórumokon és cikkek kommentjeiben megszólalók nem feltétlenül reprezentatív mintái a magyar társadalomnak. Mégis tanulságos, mi az olvasók első reakciója.

A Piac & Profit hozzászólási között olyan gyöngyszemeket találunk, minthogy:

"Ez nem igy van barmok! A magyar igenis tud dolgozni, messze ledolgozza azt a sok hugyagyu osztrákot, németet stb. Kombináció készsége messze felülmúlja az előbb emlitett nációkét. Csak itthon nincs megbecsülve, megfizetve ezért megy külföldre ha tud.Most viszont duplán jól jártak a rossz forinttal, lehet, hogy ez az ország érdeke?" - így Masti

Tina gyorsan kontrázza is: "masti! Hogy neked milyen igazad van! Szerintem ezt a cikket "nemmagyar" írta."

"Most aki erre jár, mind rúg belénk egy nagyot. Pedig túléljük, mint ahogy annyi mindent túléltünk már. Most minket köpköd a világ, ez lett a trendi. Lekoldusozhat egy buta tót, mert Euró van a pénztárcájában, pedig mi van abban az országban is, milyen sötétség, lehangoltság. Ronggyá verhetik a magyart, nem érdekli Európát. Két cigányt kinyírnak nálunk, felhördül a világ. A legnagyobb baj, hogy a vezéreink is elárulták, magára hagyták a népet. Megfizetnek majd ők is, meg a mohácsi viktória nevű cig******va is. Hamarosan." - zengi a kulturált Zengő. (Persze ő nem használ csillagokat).

"Eme torz cikk zugfirkásza tehet 1 szívességet..." - fogalmaz tömören Foncsor

Van aki eleinte úgy tesz, mintha tényleg elolvasta és megértette volna az anyagot. Király Edit teljesen józanul kezdi a hozzászólást: "nehéz a kritikát elfogadni, de való igaz, hogy a magyarok zárkozottabbak és kedvetlenebbek lettek."Aztán egy hirtelen fordulattal caps lock-os, 100 szavas szaftos zsidózásba kezd. Hát igen, van akinek mindegy mi a téma, a lényeg: XY monnyonle.

Manioka legalább a témához szól, de látszik pont az olvas felületesen, aki felületességgel vádol: "Felületes ismeretek alapján iródott a cikk, a magyar nem lusta nép csak vannak köztük egyes egyedek, akik szivesen mennének a munka temetésére" ... "Lusták minden országban lehetnek, de ezért egy egész népet lustának titulálni balgaság, és hiányos tudásra vall."

Már éppen azon voltam, hogy itt most akkor tételesen tisztázzam a félreértéseket, de ezt, még, ha nem is túl kulturált megszólítással, de megtette helyettem Ombre hozzászólása:

"Hé, fikázó (vagy fikás :) banda, szövegértésből jelest nektek.

A TARGET Nemzetközi Személyzeti Tanácsadó Csoport és a Henley Business School azt vizsgálta, hogy a Közép-Kelet-Európában dolgozó vezető beosztású - részben külföldi - menedzserek milyennek látják a saját, illetve társaik helyzetét.

Nem a cikkíró véleményét tükrözi a cikk. A Target tanácsadó cég megkérdezte a régióban élő külföldi menedzsereket. Ez az ő véleményük rólunk. És hajlok rá, hogy igaz is. Bizonyítékul itt vannak a hozzászólásaitok."

Hát igen. Nem állítom, hogy a külföldiek véleménye az abszolút igazságot takarja, de amióta olvasom a reakciókat, egyre inkább az az érzésem, hogy sok tekintetben fején találták a szöget.

"Sok a duma, kevés a teljesítmény."

A fenti idézet egy hazánkban dolgozó brit vezetőtől származik és sommásan bár, de összefoglaltja a rólunk kialakult képet.

Cégünk, a TARGET, és a brit Henley Business School a napokban hozta nyilvánosságra 2008-as kelet-európai menedzsment felmérése eredményt.

Tavaly nyáron hatalmas munkába kezdtünk kollégáinkkal. Egy neves brit üzleti iskola professzorának segítségével irodáink 6 országban kérdeztek meg 4000 "expat"-ot, azaz az adott országban dolgozó külföldi feslővezetőt, mi a véleményük a helyi menedzserekről? Az anno friss EU tag Írország és Portugália már átment egy hasonló felmérésen, most Bulgárián, Csehországon, Lengyelországon, Magyarországon, Románián és Szlovákián volt a sor. Kollégáinkkal egész nyáron dolgoztunk, száz szám hívtuk a vezetőket és végül majd' 1200 választ kaptunk. Ebből körülbelül 200 helyi vezető volt, ők alkották a kontroll csoportot a külföldiekhez.

Őszintén szólva a főbb megállapítások minket, a tanulmány készítőit, olyan nagyon nem leptek meg. Munkánkból kifolyólag rengeteg külföldi és magyar menedzserrel találkozunk, belelátunk közepes és hatalmas mamutcégek belső világába.

A külföldi menedzserek alapvetően egyetértenek a következőkben (zárójelben azon válaszadók aránya, akik az adott kijelentéssel egyetértenek, vagy határozottan egyetértenek):

- A külföldiek szívesen dolgoznak / élnek közép-kelet-európai országban (88% / 89%)
- Az üzleti környezet rendkívül aktív és dinamikus (72%)
- A helyi vezetők keményen dolgoznak ezekben az országokban (65%)
- A nők itt általában jobb vezetők, mint a férfiak (65%)

Néhány lényeges kritikai ponton is egyetértenek, különösen a következőkben:

- Rendkívül nehéz jó vezetőt találni (81%)
- A vállalkozások és menedzsereik nem ügyfélközpontúak (80%)
- A vállalkozások általában nem jól szervezettek és nem hatékonyak (79%)
- A bürokrácia / korrupció komolyan akadályozza a jó üzleti teljesítményt a közép-kelet-európai régióban (78% / 62%)

Mielőtt megkérdezném a véleményeteket a fentiekről nem árt néhány specifikus, hazánkra vonatkozó eredményt is megosztani:

Pozitívumok

- Az összes vizsgált ország közül hazánk a leginformálisabb, a legjobb a személyes kapcsolatokban.
- A magyarokra jellemzőm a kreatív problémamegoldás.

Kritika

- A magyar vezetők a legrosszabbak a kritika elfogadásában.
- Az emberek itt a legkevésbé dinamikusak és ambiciózusak.
- Általános hozzáállás a külföldiekhez, hogy túlfizetettek, nem értik a helyi viszonyokat, megpróbálják ránk erőltetni a módszereiket, pedig nálunk minden annyira specifikus, hogy csak mi tudjuk a megfelelő utat.

A fenti megállapítások eléggé lesújtóak, és összességében hazánk a vizsgált 6 ország közül 5. lett. Mindössze Bulgária múlt minket alul.

Természetesen nem arról van szó, hogy itt mindenki okoskodik, arcoskodik és még lusta is, a külföldiek pedig utálnak minket, és az sem biztos, hogy mindenben igazuk van. Egy dolog viszont elvitathatatlan: ilyen válságos időkben a tőke nagyon meggondolja hová megy. Lehet adókedvezményekkel kedveskedni, hosszútávú nemzetközi szerződéseket kötni, Nobel díjasaink listáját lobogtatni, de ha nem nézünk őszintén a tükörbe, nem változtatunk a hozzáállásunkon és egy ennyire negatív kép marad rólunk a külföldi döntéshozók fejében, nem kell meglepődnünk, ha nem csak az ilyen népszerűségi listákon de a beruházások tekintetében is a régió sereghajtói leszünk.

Vélemények?

Első

Elsőzni nem menő – hogy a népszerű Indexes fordulattal éljek. Most mégis megteszem, hiszen ez az első bejegyzés blogunkon.

Már az elején szögezzük le: ez egy céges blog. Nem akarjuk ezt se titkolni, se elfedni. Biztosan ti is találkoztatok már olyan céges weboldallal, ahol külön rész, úgynevezett „mission” szól arról, a vállalat igazából az AIDS, az afrikai éhínség, vagy a világbéke elhozatalán munkálkodik – személyautókat szinte csak hobbiból gyártanak. Nos, mi nem akarunk álszentek lenni. Ennek a blognak egyik célja, hogy cégünk nagyobb figyelmet kapjon, weboldalunkat többen látogassák.

Volt azonban két másik, legalább ennyire lényeges szempont, amikor blogot indítottunk.

Egyrészt szerettünk volna kicsit szabadabban, a céges weboldaltól függetlenül megosztani a világgal érdekes történeteket hétköznapjainkból, találkozásainkból megannyi emberrel, felvetni olyan témákat, kérdéseket, amelyekről szemtől szemben nem szoktunk beszélni. Van, amit egy hús-vér fejvadász nem kérdezhet meg, és van, amit egy éles állásinterjún nem osztasz meg velünk.

Másrészt szerettünk volna párbeszédet kialakítani az álláskeresőkkel és a HR szakemberekkel, Ügyfeleinkkel, egy anonim, kötetlen légkörben. Ez a hely egy szabad fórum lehet mindenkinek, az asztal mindhárom oldalának, legyen az álláskereső, fejvadász, vagy munkáltató.

Hamarosan ki is kerül az első igazi post ide, csak, hogy feldobjunk egy témát. Előtte azonban néhány alapszabály:

• Ha összeadjuk a TARGET-nél dolgozók életkorát, legalább 156 évet kapunk. Így, az idősebb jogán, hagy ajánljuk fel mindjárt a kezdet kezdetén a tegeződést. Nem vagyunk mi sem IKEA, sem Vodafone, mégis, sokkal egyszerűbb és barátságosabb lesz ez így.
• Mi névtelenül fogunk postolni. Szeretnénk, normális keretek között, de amennyire csak lehet szabadon, nyíltan beszélgetni veletek, ezért van erre szükség. Ha „hivatalos” hírt, közleményt rakunk ki, akkor azt „TARGET”, ha személyes sztorit, véleményt akkor azt „Fejvadász” név alatt fogjuk jegyezni.
• Végül pedig a cenzúráról. Lesz, mert sajnos kell. Na nem a véleményekben, de a szóhasználatban, kifejezésekben előfordulhat, hogy takarítani fogunk. Szólásszabadság van, gyalázkodás, obszcenitás, politizálás itt nincs és nem is lesz.

Nos, elsőnek ennyit.

Hamarosan kikerül az első téma és várjuk a véleményeket, hozzászólásokat.

Isten hozott nálunk!