TARGET-es tanácsadóként általában nem mindennap találkozunk pályakezdőkkel, lévén a cég profilja magasabb pozíciókra való keresés – az utóbbi időben azonban mégis volt alkalmunk számos pályakezdő fiatallal találkozni, interjúzni. Ennek egyik oka, hogy többek között a TARGET is keresett új kollégákat, valamint egyik ügyfelünk szeretett volna egy pályakezdő pénzügyes szakembert felvenni.
Ennek a két keresésnek a tapasztalatait szeretnénk megosztani, kicsit más szemszögből, és jóval őszintébben, mint ahogy egy karriertanácsadó portálon ezt megírni szokás, remélhetőleg ez másoknak is okulásul szolgál.
Önéletrajz
Való igaz, hogy minden meghirdetett pályakezdő állásra nagyon sok önéletrajz érkezik – a legutóbbira nálunk egy hét alatt jött 100 db. Mivel itt nem tudunk tapasztalatra szűrni, ezért marad „minden más”. Nem azt állítom, hogy a tördelésre figyelünk, de a CV legyen igenis áttekinthető, jól formázott, hibáktól mentes. Ez annyira, de annyira alapkövetelmény, és mégis, újra és újra hangsúlyozni kell. Ez az a szakasz, ahol számít minden – az eddigi munkatapasztalatok, a nyelvtudás, külföldi tanulmányok, gyakorlatok.
Külön szót ejtenék a fényképről: tessék legalább három embernek megmutatni, mielőtt beillesztjük. Alap. Ne kerüljön pálmafás, fürdőruhás tengerparti fénykép, valamint síelés illetve esküvő alkalmával készített kép az önéletrajzra. Ugyanebbe a kategóriába tartozik még a „magamat fotózom” típusú fénykép, amely elég furcsán mutathat az önéletrajzunkon. Ha nagyon nincs szalonképes fényképünk, hagyjuk le, hacsak nem kéri a hirdető.
Emellett a módosítások jelölését kapcsoljuk ki – ez sem annyira ritka hiba.
Ha van egy kis munkatapasztalat, vagy szakmai gyakorlat, érdemes pár vázlatpontban kiemelni azt, ami eredményes, vagy különleges volt. Nézzük meg, hogy hogyan néz ki egy mai önéletrajz: például, szüleink állításával ellentétben őket nem kell az önéletrajzban bemutatni.
Volt nem egy olyan álláskeresőnk, aki személyesen állított be hozzánk. Nekik is elmondtuk, ez nem annyira jó ötlet. Inkább a telefonhívás, de egy picit meg kell érteni a másik oldalt is, kapacitás és idő szempontjából. A legutolsó betoppanónk „érdeklődni” szeretett volna a lehetőség iránt, de ennél konkrétabbat nem tudott mondani, hogy akkor pontosan mi is az, amit tudni szeretne. Ha azt az opciót választjuk, hogy meglepjük a személyzeti tanácsadót, akkor ajánlom, hogy legyen olyan személyiségünk, amely el-és megragadó, amellyel tud fordítani a szerencsétlenül induló helyzeten. Valóban vannak olyan szakmák, ahol ez működhet – mondjuk szálloda/turizmus -, de legtöbb helyen ez igazából csak frusztrációt okoz.
Az interjú
Ez is annyira nyilvánvaló, de mégis probléma: Készüljünk fel az adott cégből. Olvassuk el a honlapot legalább, nézzünk utána annak, mit csinálhat egy ilyen cég. OK, hogy állásra van szükséged, de Te, a saját cégedhez nem vennéd fel inkább azt, aki mutat érdeklődést, lelkesedést az iránt, amit te csinálsz?
Gondoljuk végig, hogy milyen embernek mutatjuk be magunkat – egy ilyen interjún sok olyan téma merülhet fel, amely nem kapcsolódik az eddigi szakmai munkakörökhöz.
Ne ijedjünk meg a váratlan kérdésektől – próbáljunk minden esetben gondolkodni, válaszolni, nem szabad lefagyni. Sok esetben nem a helyes válasz a lényeg, hanem a hozzáállás.
Legtöbb esetben többkörös kiválasztásról beszélhetünk, még akár a legkisebb cégnél is. Ez valóban kimerítő, és stresszes tud lenni, de nem szabad lejjebb adni a dinamizmust. Volt olyan emberünk, aki tényleg az utolsó pillanatban adta be a kulcsot – egyszerűen leengedett. Talán csak rossz napja volt, talán már túlságosan elöl érezte magát, de valóban a cél előtt sikerült elhasalnia.
Nyelvtudás
Mindjárt 2010-et írunk, és még mindig gond az angol nyelvtudás. Ami egy interjún számít most már, nem a nyelvvizsga-papír (legalábbis a versenyszférában), hanem a konkrét nyelvismeret – éppen ezért itt nálunk, jobban szeretjük, ha a valódi tudás szintje van megjelölve, nem pedig a nyelvvizsga típusa.
Pár hónapja kezdő pénzügyes pozícióra interjúztattam, és úgy 30 interjúból két jelentkezőt tudtam továbbküldeni, akinek az angol-nyelvtudása is megfelelő volt. Általánosságban nézve, ez egy jó állás betöltéséhez elengedhetetlen, mégis, a mai napig problémát jelent, és akkor a plusz nyelvtudást még nem is említettem.
Fizetés
Mint minden más esetben, itt is rendkívül változóak a kért és ajánlott fizetések. Jellemző, hogy a jobb nevű egyetem végzettjei magasan elszállnak a fizetési igényükkel, míg mások sokszor alábecsülik saját magukat. Más a helyzet egy bölcsésznél és egy mérnöknél. A gazdasági válság eléggé megtépázta a fizetéseket, úgyhogy visszaestünk egy olyan 2006-os színvonalra. Mindenesetre fizetést sajna nem illik firtatni, meg kell várni, amíg a munkaadó fél hozza fel, legyen az a kiválasztás bármelyik szakaszában. Attól viszont ne rettegjünk el, ne hebegjünk-habogjunk, ha megkérdezik, hogy mi lenne a fizetési igényünk, ugyanis azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy mennyi az „értéke” a munkaerőpiacon, mennyi az, amennyit még ő maga is reálisnak tart. A nagyon eltúlzott elvárással el lehet rontani a dolgot, viszont ne is becsüljük magunkat alá.
Modor
A jó modor, udvariasság az, ami olajozottabbá teszi az emberi kapcsolatokat. Volt olyan ügyfelem, aki elmondta, azért nem vesz fel legalább pár hónapos munkatapasztalat nélkül fiatalt, mert nem „szocializálódott”. Nem áll fel kezet fogni, nem köszön, ápolatlan, és nem lehet vele megjelenni egy tárgyaláson – tisztelet a kivételnek. Fontos az is, hogy a jókedvet, és az ifjúkori lendületet tartsuk kordában az adott szituációhoz alkalmazkodva, mert létezik a „ne ítélj elsőre”, de az első benyomás még mindig meghatározó egy új kolléga kiválasztásánál.
Ami minket illet…
Végül, íme, mi így választunk, a számunkra fontos kritériumok alapján: nyelvtudás (angol, és emellett más nyelv előny), külföldi tapasztalat, CV megjelenés, áttekinthetőség, fénykép. Természetesen a személyes interjúk jelentik a következő lépcsőfokot.
Bejegyzések
